Rólunk

Azon a szeptemberi délutánon dőlt el minden. Ott futott előttem a 21-es úton. Hátán egy csúnya seb piroslott. Sántított, sovány, elgyötrött és halálra rémült volt. A kamionok között cikázott, éreztem, csak a szerencse segíthet rajta” – kezdi beszélgetésünket Rudas Aranka, a Kutyaszív Állatmentő Közhasznú Alapítvány egyik alapítója és kuratóriumának elnöke, amikor visszaemlékezik Gonzó kutyával való találkozására, aki azóta már a család otthonában él.

Gonzó esete sajnos nem egyedi a magyar állattartásban. Megkínozták, megcsonkították a fülét és lelkileg is meggyötörték. Úgy éreztem, ez az utolsó csepp a pohárban, ez ellen tenni kell valamit! Többet, mint eddig! Ilyen előzmények után jött létre az alapítvány. Emblémánk közepén nem is szerepelhetne más, mint ez a sok szenvedést megélt bűbájos kutyus!

Fenti eset 2009 tavaszán azt eredményezte, hogy eldöntöttem, megalapítom férjem és két barátom támogatásával a Kutyaszív Állatmentő Közhasznú Alapítványt, hogy most már szervezett formában, nagyobb apparátussal és több lehetőséggel elkezdjük a kóbor állatok mentését Hatvanban. Mivel állatvédelmi munka a városban előzőleg szervezett formában még nem volt, -kivéve néhány jóérzésű magánember próbált segíteni a bajba jutott állatokon- ezért némi tartózkodás, néha értetlenség fogadta első lépéseinket. Stratégiánkat lépésről lépésre építettük fel, de nagyon gyorsan jöttek az első eredmények is. Legnagyobb gond az volt, hogy semmilyen infrastruktúra (gyepmesteri telep, menhely) nem volt a városban, így duplán megküzdöttünk minden egyes kutya életének megmentéséért.
De lássuk az eredményeket időrendi sorrendben:

• 2009 tavaszán az éppen szerveződő alapítvány nyomására megszűnt a kutyák sorozatos kilövése és bezárták a város dögkútját.
• Gyepmesteri telep hiányában kezdeményeztük, hogy a város használja gyepmesteri telepként dr. Hajdú Pál állatorvos panzióját, ahol az állatok 15 napig lehettek.
• Az első kutya 2009. augusztus 18-án került be, neve mai napig emlékezetünkben él: ő Jancsika, aki szeretetben eltöltött hosszú élet után, időközben elpusztult.
• Megszerveztük a kutyák állandó ingyenes hirdetését a helyi Szuperinfóban és több más helyi lapban.
• Elkészült az alapítvány honlapja, rajta számos fontos információval és a kutyák hirdetésével.
• 1 évig állandó műsorunk volt a helyi rádióban “Kiskedvenc” címmel.
• Állatbarátok Klubját szerveztünk, ahol tájékoztattuk az érdeklődőket gondjainkról, örömeinkről.
• Fontos kapcsolatok alapjait raktuk le más állatvédő alapítvánnyal, egyesülettel, de szert tettünk sok fontos külföldi partnerre is, akik mai napig segítik munkánkat élelemmel, takarókkal, kennelek anyagával és nem utolsósorban gazdakeresésben is komoly partnereink.
• Több állatkínzási úgy sikeres felderítése fűződik a nevünkhöz, némelyik országosan is ismertté vált.
• Végül Jászfényszarun, egy gyönyörű környezetben lévő tanyán, az ott megépült Állatotthonban tartjuk Hatvan és Jászfényszaru gazdátlan kutyusait.

Az elmúlt évek munkájának sikerét bizonyítja a megmentett kutyák magas száma.