Kutya-nehéz a kóbor kutyáknak!

(Heves Megyei Hírlap, 2009. augusztus 15.)

 

Állatmenhely márpedig lesz – mondta pár esztendeje az akkori környezetvédelmi előadó a hatvani városházán. A helyét is megjelölte: a gombosi út mellett, átellenben a volt téglagyárral. Előrelépés azonban mindmáig nem történt az ügyben.

Az ígéret évekkel ezelőtt megszületett, ám menhely azóta sincs. Az akkori tisztviselő sincs már a hivatalában. Utódja Uti-Hajnal Melinda, a főosztályvezető pedig Révész Péter. Ők tájékoztatnak a fejleményekről.

– Két helyszínt is kijelöltünk lehetséges telephelyként – mondják. – Az egyik a boldogi úton, a fatelep végében, a másik a csányi úton, a régi dögkút közelében található. Mindkettő önkormányzati tulajdonú.
Csakhogy a két hivatalnok nem menhelyről, hanem sintértelepről beszél. Érthető, hiszen a városnak van szabadkozni valója „átmeneti” sintértelepe, a Zagyva-parton éktelenkedő volt hatósági vágóhíd miatt.

Évek óta ígéret a menhely. Nincs rá pénz, és pályázaton sem nyerhető.

Magyarázkodásra is kényszerülnek evégett: csak ritkán kerül oda egy-két befogott állat. A karanténban való kéthetes tartásra egyébként leszerződtek az egyik helyi állatorvossal, akinek valóban van kulturált minitelepe. Ami viszont a szerződést illeti - a doktor állítása szerint - még a szerződés-tervezetre sem érkezett válasz.

Korszerű sintértelepre most nem lehet pályázni – állítják a városházán. Pedig az 1998-as állatvédelmi törvény három pénzügyi forrást is megnevez az önkormányzatok támogatására: a központi költségvetést, a bizonyos termékek árából nyert hozzájárulást és a bírságot. Apropó, bírság: Varga Ferenc hatósági szabálysértési előadó tájékoztatása szerint az elmúlt két évben egyszer kellett eljárnia kutyaharapás miatti feljelentés ügyében. Ilyenkor harmincezer forint a szankció felső határa, de a pénz az államkasszában köt ki.